Most feltűnően kettévált az emberiség. Másképpen működik az egyik és másképpen a másik. Olyan, mintha már nem egy idősíkon, nem ugyanabban a dimenzióban zajlana az emberiség élete. Az egyik a régi, a megszokott, a hagyományos úton halad tovább, a kettősség, az ellentétek birodalmában. Irányadók az ok-okozati összefüggések, futnak a régi lemezek új ruhába öltöztetve. Kívülről várják a megoldást, az iránymutatást, a megváltást és úgy érzik, mások a felelősek a sorsukért, az életük alakulásáért. Ez a vonal sajnos szemmel láthatóan hanyatlik, egyre betegebb, egyre bizonytalanabb, hangosabb, egyre nagyobb félelemmel és szenvedésekkel teli.

Mindemellett, aki látja látja, aki hallja hallja, aki éli, tudja, hogy kibontakozott egy Új Világ, egy Új Ember. Ők elengedték a régit, megújították tudásukat, felfrissítették az energiájukat, kiszélesítették nézőpontjaikat, újra kapcsolódtak önmaguk tiszta forrásához, amit a régi világunk átmenetileg elfeledtetett velük.

Mostanában érik be az a változás, amit megfejlődtünk, aminek az érdekében cselekedtünk, amely végett belsőnkben, sejtjeinkben hihetetlenül megváltoztunk. Lassan mertük elengedni a régit, rengeteg biztonsági, illetve kényszerű kapaszkodónk volt. Elvégeztük önmagunk átalakítását, és most szép fokozatosan beengedjük ezeket a változásokat a fizikai világunkba, az anyagi valóságunkba is.

Végtelen egyéni, magánút vezetett a hegyre. A hegy a velünk született tiszta forrásállapot és forrásintelligencia felismerése, újbóli felvétele és kinyilatkoztatása. A felismert Isteni tudat vezetésével és energiájával át kellett szellemíteni lesüllyedt emberlétünket és felemelni magunkat újra a Fénybe. A hegyről lejőve, most a Fénnyel telt, Istentudatú ember magasztos életét kell úgy átitatni a hétköznapjaink megéléseivel, hogy maga az ember ebben az új dimenzióban stabilizálva szabadon szárnyalhasson megújult, újjászületett létében.

Az eredet elemi állapotával átszellemült emberek újraszerveződése megkezdődött. A hernyó még báb korában nem tudja, hogy pillangó lesz belőle. Ugyanígy az újjászületés metamorfózisát átélő ember is csak a pillanat megélésekor tudja meg, hogy a nagy egészen belül mi lesz az új szerepük, milyen szervekké alakulnak. Pont így nem tudja a ma ébredő ember, hogy holnap mi lesz az az új feladata, éltformája, amin keresztül továbbra is betölti az az alázatos, végtelen időtlen és szeretetteljes szolgálatot, amire rendeltetett.